Mezőgazda - inkognitóban
Korábban már írtunk arról a sajátos jelenségről, hogy a kárpátaljai lapok magyarországi közvetítéssel veszik át egymástól az anyagokat. Önmagában is furcsa, ha mondjuk egymáshoz földrajzilag is igen közel eső két beregszászi lap egy budapesti hírportálon keresztül vesz át egymástól cikkeket, még furcsább, ha nem az elsődleges, hanem a másodlagos forrást tüntetik fel. Ha meg zavaró torzulás is történik, akkor joggal bosszankodhatunk.
Most a következő történt. A kárpátinfó.net közzéteszi egy Bereg-vidéki, nevezetesen borzsovai mezőgazda írását. A cikk alatt, ahogy kell, ott a szerző neve + illetősége. Ezt pár nappal később átveszi a Kitekintő. A közlés korrekt, a cikk fölött ott áll, hogy Kárpátinfo.net - Horváth Béla. Hogy Borzsova lemaradt - hát istenem...
Másnap azonban a cikk visszakerül Beregszászba, nevezetesen a Kárpátalja.ma portál oldalára, ahol forrásként nem a varosbéli testvérlapot, hanem a Kitekintőt jelölik meg - Horváth Béla neve pedig sehol sem szerepel a közlésben. Ami nem csupán a szerzői jogokat és az átvétel etikusságát érinti, hanem az olvasóból is értetlenséget vált ki, lévén írását a szerző egyes szám első személyben írta: "Én abból a korosztályból való vagyok – hetven rég elmúltam –, hogy még nagyon jól emlékszem rá, milyen volt a kolhozrendszer első néhány éve." Aki csupán a Kárpátalja.ma oldaláról tájékozódik, nem tudhatja meg, ki az az "én". (A mondat felépítéséről és a benne szereplő hogy megfelelőségéről itt most ne essék szó.)
Így kényszerül inkognitóba egy mezőgazda, mialatt az egyik beregszászi utcából átsétál egy másikba. Igaz, közben módja volt Budapesten is kitekinteni.
még nincsenek kommentek
Egyik szebb, mint a másik
Ez egy leendő könyv borítótervéből készített emléklap. Szép lesz a könyv, ugye?
Ez pedig Kárpátalja most elkészült logója - ezentúl viszontláthatjuk kitűzőkön, zászlókon, naptárakon:
Mondják, ízlésekről és pofonokról nem érdemes vitatkozni. Annyi azonban bizonyos, hogy a fenti kínálatot elnézve én inkább a pofont választom.
Elvtársak, itt a vége!
A Szolidaritás mozgalom akciójához virtuálisan csatlakozva magam is gúnycédulával illetem a demokráciát megcsúfoló és a magyarságot vesztébe vezető miniszterelnököt.
Lásd még: Elvtársak, itt a vége • Elvtársak, itt a vége • Elvtársak, itt a vége • Elvtársak, itt a vége • Elvtársak, itt a vége • Lemondott Orbán Viktor • Lemondott Orbán Vilktor • Orbán Viktor lemondott • Orbán Viktor lemondott • Orbán Viktor lemondása •
Egyébként pedig:
még nincsenek kommentek
Akit, amely
Úgy tűnik, az eddig általam méltatlanul hanyagolt, Dupka György vezette Kárpátaljai Magyar Művelődési (!) Intézet honlapja igazi kincsesbányája a nyelvi képtelenségeknek. Most csupán a címlap első két hírét olvastam el - és mindkétszer nyerítve felkacagtam, ami egy viperától nem akármilyen teljesítmény. Nézzük csak:
Hogy mi a súlyos baj ezekkel a visszautalásokkal, azt nem magyarázom el: félő, aki így fogalmaz, úgysem értené.
Magyar szervezetek Kárpátalján
Magát megnevezni nem kívánó beregszászi levelezőtársam névtelen közlésre kért: jelentessem meg az interneten véleményét a 168 Óra cikkéről (Ki a magyar Kárpátalján?). Szövege eléggé hosszú, így csak az érdemi részt emelem ki belőle, és egy kicsit azt is megszerkesztettem, főleg nyelvileg. A dolog lényege a következő:
Dunda György "ungvári tudósítása" plasztikusan mutatja be azt a helyzetet, amely a kárpátaljai magyarság körében azért alakult ki, mert "A magyar kormány megfosztotta az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség több mint húszezres tagságát a kedvezményes anyaországi vízum megszerzésének a lehetőségétől". Ez így nem igaz. Nem a tagságtól vonták meg a lehetőséget, hanem az UMDSZ-től vonták meg a kedvezményes vízumszerzéshez szükséges garancialevelek kiadásának a jogát. Emiatt az UMDSZ-tagoknak az erre egyedül jogosult KMKSZ-hez kell fordulniuk, és a KMKSZ - állítja a cikk és a benne megszólalók - ezt gyakran megtagadja, illetve az igénylők számára megalázó feltételekhez köti. Kétségtelen, hogy a KMKSZ visszaél monopolhelyzetével, de itt Beregszászban tudunk igen sok konkrét ellenpéldáról, és egyáltalán nem mondható, hogy az UMDSZ-től a magyar kormány teljesen alaptalanul vette el a jogot. Bizony, voltak visszaélések. A cikk éppen ezért torzít, egyoldalúan és a KMKSZ iránt rosszindulattal mutatja be a helyzetet. Érthető: a szerző aktív UMDSZ-es, tagja az országos tanácsnak és főszerkesztő-helyettese az UMDSZ szócsövéül szolgáló lapnak (Kárpáti Igaz Szó).
Baráti körömben általános vélekedés, hogy bár a Kovács Miklós vezette kulturális szövetség visszaél a Fidesz hatalomra jutásával kialakult kedvezményezett helyzetével, de ugyan ki ne tudná, hogy a szocialista vezetés idején viszont a Gajdos István elnöksége alatt álló UMDSZ húzott hasznot a saját kiemelt helyzetéből, s ki ne tudná azt is, hogy az elnök érdekszférájába nem-magyar üzleti és pártkapcsolatok is bőven beletartoznak.
Eddig a levél (vagy "ellencikk"?) érdemi része. A magam részéről ennyit fűznék hozzá:
Kétségtelen, hogy a két szervezet a saját szemétdombnyi hatalma gyakorlásában és az anyagi haszonelvűség érvényesítésében egyaránt önérdekűen működik. Ha az UMDSZ számomra mégis szimpatikusabb egy fokkal, az csak azért van, mert a ukrajnai üzleti és pártérdekekkel való összefonódást még mindig bocsánatosabb bűnnek gondolom, mint a KMKSZ működését jellemző magyarkodó populista demagógiát és ideológiai alapú diszkriminációt.
Dupka György újabb szélhámossága
A Dupka vezette Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet honlapján jelenleg balra az első link ez: Balla Pál. A megnyíló oldal a festőművész életrajzi adatait és pályáját lenne hivatott adatszerűen összefoglalni. A szöveg két súlyos tárgyi tévedéssel indul:
A bemutató nem tudja, hogy kit mutat be, Balla Pál ugyanis semmilyen szín alatt nem mondható irodalomtörténésznek, ilyesmivel egyáltalán nem foglalkozott. Művészettörténész sem volt, még ha írt is e tárgyú cikkeket, s ezek okán mondjuk művészeti szakírónak esetleg nevezhető is lenne. Elsősorban azonban természetesen festő volt (mint ez aztán a cikk folytatásában lényegében ki is derül), ám ezt a titulust itt nem kapja meg, holott a forrásként feltüntetett portál megfelelő oldalán persze helyesen szerepel.
Egy bemutató életrajzban elég súlyos hiba azt sem tudni, hogy Balla László nem az öccse, hanem a bátyja volt Pálnak.
A megfogalmazás egyéb sutaságaira és nyelvi pongyolaságaira („a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tartott előadásokat”; Boksay helyett Boksai...) most ne térjünk ki, de az talán említést érdemel, hogy a nemrégiben, azaz bő két évvel Balla Pál halála után felkerült anyag ugyan indító soraiban tartalmazza a festő halálának a dátumát, de a cikk végig úgy tárgyalja, mint élő személyt.
Egy korábbi hírből olyasmit olvastam ki, hogy Dupka maga is művészettörténészi babérokra pályázik. Gondolom, ez az újabb áldásos tevékenysége valószínűleg abból fog állni, hogy saját kiadójával kiadatja a kárpátaljai művészeknek a fent látható alapossággal összeállított életrajzi gyűjteményét.
Mindebben persze nem egyedül Dupka a hibás, hanem mindazok, akik több mint két évtizede tartó szellemi ámokfutását elfogadják, mi több, támogatják. Ha hinném, hogy átkom megfogan, azt kívánnám mindannyiuknak: az ő életrajzukat is Dupka György írja meg!
------
Frissítés: a szócikket a viperasziszegés hatására pár nap elteltével javították, az életrajzi rész bugyutaságait kihagyták. Lásd az alábbi kommenteket is.
Az intézet honlapján azonban, úgy tűnik, akadnak egyéb furcsaságok is.
Posztumusz
Pusztán kegyeleti okokból is illenék elkerülni az ilyen lapszusokat. (Mivel MTI-anyagról van szó, a hibaforrás az ő házuk táján keresendő) (forrás):
még nincsenek kommentek
Puskával kardozni
Kész csuda, hogy tűzfegyverrel odaengedték a vívók közé :)
még nincsenek kommentek
Első alapító?
A megfogalmazás azt sugallja, mintha a szervezetnek lett volna második, harmadik alapító elnöke is, holott persze nem; a vessző hiányzik csupán. A címből meg a kötőjel. Kárpótlásul a szövegben már ott egy kétszeres hosszúságú: ez viszont gondolatjel (nagykötőjel) - így sem helyes. Fodó egyébként magyar nyelvet is oktatott az egyetemen, kényes volt diákjai helyesírására; a KMKSZ részéről esett sok egyéb sérelme mellett most joggal esne zokon neki ez a pár baki. (forrás) (uez picit másként, nagykötőjel nélkül a főiskola honlapján)
A bolyongó agy
Ez olyan szép, hogy kommentálni sem kell:
(forrás)
még nincsenek kommentek
A himnusz körbejár és Nonszenszfaluba érkezik
- avagy forrásmegjelölés, oh!
A Kárpátalja c. hetilap online oldalán megjelenik egy cikk: Csak a KMKSZ-frakció szavazott a magyar himnusz védelmében. Ezt - a forrás megjelölésével - átveszi a Kárpátinfó c. hírportál: Csak a KMKSZ-frakció szavazott a magyar himnusz védelmében. A Kitekintő c. portál nem az elsődleges forrásból, hanem a Kárpátinfóból veszi át a cikket (utóbbit jelöli meg forrásnak), de megváltoztatja a címét (a nem-kárpátaljai olvasói igényeknek megfelelően): Nem lesz magyar himnusz Kárpátalján. Innen aztán visszaveszi a Kárpátalja.ma - nem az elsődleges (Kárpátalja online), nem a másodlagos (Kárpátinfó), hanem a harmadlagos (Kitekintő) közlést jelöli meg forráshelyül: Nem lesz magyar himnusz Kárpátalján. Végül aztán egy kárpátaljai blogger már a negyedik közlés helyét adja meg forrásul, amikor új címmel ellátva átveszi a cikket: Zászló, turul, himnusz - mi következik ezután?....avagy ukrán nacionalisták aggodalma.
Ez utóbbi webhely sajátsága az, hogy a blog tulajdonosa szerint saját kárpátaljai lakhelye Magyarországon van („Bótrágy, Kárpátalja, Hungary”), továbbá pedig „Kárpátalja nem Ukrajna”. Ebből kiindulva igazán nem csodálkozhatunk azon, ha egy kárpátaljai hír Magyarországot megjárva végül egy ilyen nonszenszfaluba érkezik.
(Arról ne is essék szó, hogy a Kárpátalja hová nem tartozását kijelölő állítás előtti mondatot legalább háromszor kell elolvasni, míg az ember rájön, hogy egy fölös vessző teszi érthetetlenné.)
És még egy gyöngyszem ugyanerről a blogról. Ha majd átveszik a hírt, az már arról fog szólni, hogy az ukrán iskolában irtják a magyar gyerekeket:
Azok a szép áramszünetek
Ha példaszöveget keresnék annak illusztrálására, milyen a közhelyes gondolkodás, jól megfelelne a célra az a cikk, amelyből az alábbi idézet való. Hogy ide citálom, azt azonban más miatt teszem. A kedves sajtóhiba még hagyján (miért használ idegen szavakat, aki nem ismeri helyesírásukat? hol volt a korrektor, olvasószerkesztő?), ami igazából felkeltette a figyelmemet, az a nyomorúság romantikája iránti nosztalgia. Nem gondoltam volna, hogy akad, aki effajta elfogódottsággal emlékezik a hosszú áramszünetekre.
még nincsenek kommentek
Fontos kárpátaljai esemény
Úgy tűnik, azzal az élcemmel, hogy Nemzeti Holdfogyatkozást hirdettem, nem is túloztam sokat, ugyanis egyik portálunk kárpátaljai eseményként tette közzé a hírt...
Erről a régi anekdota is eszembe jut: állítólag a török kormány nehezményezte, amiért az örmény címerben benne van az Ararát, holott az nincs Örményország területén, csak látszik onnan. Az örmények válaszoltak: a török címerben meg ott van a félhold, holott az nincs Törökország területén, csak látszik onnan.
Akárcsak Kárpátaljáról a holdfogyatkozás.
----
Frissítés délután: bár egy igen bölcs kárpátaljai újságíró szerint bizonyos (ukrajnai) szempontból jó volt ez cím, a portál egy idő után javította (remélem, hogy az én hatásomra…), kivette a címből Kárpátalját. Érdekességként viszont a cikk linkjében benne maradt… A Google egy ideig persze még őrzi a helyi érdekű holdfogyatkozás nyomát:
A szavazás lezárul
Még egy napig lehet szavazni: Milyen orientációjú a Kárpáti Igaz szó? - szocdem? / nagyjából baloldali? / olyan, amilyen Gajdos? / félig-meddig szűz? / semleges? / jobboldali? -- >> ITT SZAVAZHAT! <<
még nincsenek kommentek
Erzsike néni és Trianon
Mélyenszántó irodalmtörténészi megnyilvánulás:
Dupka mint művészettörténész?
Helyesen írni sem tudó barátunk, úgy tűnik, újabb szakterületen vitézkedik:
De ki az a Szokolov?
Nemrégiben írtam arról, hogy egy kiadványunk nagyvonalúan felcserélte Karinthy Frigyest Karinthy Ferenccel - nos, most meg legnagyobb közéleti lapunkban felfedeztek egy nem létező Nobel-díjas szovjet írót. Mindezt ráadásul egy jeles költőnk szájába adják... Aki, feltételezésem szerint, pontosan tudja, hogy ilyen nevű író nem létezik, legalábbis Nobel-díjas semmiképpen. A dologból annyi igaz, hogy a csakugyan Nobel-díjas szovjet-orosz írónak, Mihail Solohovnak viszont van egy Andrej Szokolov nevű hőse... A nevet kétszer is rosszul tartalmazó bekezdés azzal végződik, hogy "Szokolov" bevallotta, szinte mindig tévedett. Vajon ezért ragaszkodott ily makacsul a tévedéshez a cikk írója, a lap korrektora, olvasószerkesztője, két főszerkesztő-helyettese és főszerkesztője? (forrás)
---
Frissítés: a következő lapszámban helyreigazították.
Egy napig fekete
Már azt hittem, megjött a fiúk jó ízlése és rájöttek, hogy mennyivel elegánsabb a fekete fejléc a zöldnél. Kedvenc lapom szombati számát legalábbis ezzel a jó érzéssel vettem kézbe: na végre. De a keddi aztán megint a legelhetnékemet váltotta ki a maga zöldjével. Arra gondoltam, a múlt hét végére egyszerűen kifogyott a zöld a nyomdában. De aztán más sejtelmem tamadt: nem lehetséges-e, hogy a június 4-i trianoni gyásznap miatt vált meg a lap otromba színétől? Ha így volt, akkor mégis sikerült valami kézzel fogható értelmet adni ennek az ünnepnek.
A helyesírást is elkúrták
Ha már legnagyobb közéleti lapunk publicistája (?) ragaszkodott is ahhoz, hogy kissé zavaros cikke címében megismételje az obszcén gyurcsányi szófordulatot (vajon tudja-e egyáltalán, mit jelent az, hogy kúrni?), akkor legalább a helyesírásra ügyelhetett volna (a korrektorokról, akiknek ez a munkájuk, nem is beszélve): elkúrni bizony hosszú ú-val kell. Nos, én már most figyelmeztetem a szerzőt, hogy az elbasztuk viszont egy sz-szel írandó.
Folyomány, folyamodvány
A folyomány következményt, a folyamodvány pedig kérvényt jelent, egy lap főszerkesztő-helyettesének a mondata viszont sületlenséget: "Ennek folyamodványaként ma már sokan tárják szét a kezüket." (forrás)
még nincsenek kommentek
