Szintén zenész. Liszt - ölében fonográffal?
Jókora bakot lőtt a kultura.hu portál, amikor Liszt Ferenc ungvári szobrocskájának a felavatásáról szóló MTI-hírt Bartók Béla szobrának a fotójával illusztrálta.
A kulturális kormányzat portáljától ez eléggé durva hiba, főként, hogy a fotó kis szobra jól láthatóan nem bronz (mint a hír tudatja), továbbá szembetűnően nem Lisztet ábrázolja (hajviselet), és az ölében tartott fonográf is eléggé egyértelműen utal a népdalokat e szerkezettel gyűjtő Bartókra. (Edison egyébként a hangrögzítést forradalmasító találmányát 1877-ben szabadalmaztatta, amikor is Liszt már ősz hajú"aggastyán" volt.)
A portál tévedésének az alapja az, hogy a most felavatott Liszt-szobor (lásd az alábbi képeken) alkotója valóban tervezi Bartók megörökítését, és már bemutatta készülő munkájának gyurma (plasztilin) (!) vázlatát. A fenti fotón látszik is, ahogy a nem fémes jellegű makettet a szobrász a fotó kedvéért odatartotta az Ung-parti korlátra. Munkájának időt álló változata azonban még nem készült el és legkevésbé sem került felavatásra.
Annyi viszont valóban igaz, hogy Bartók szintén zenész.
Az MTI-hír:
Kisméretű szobrot állítottak Liszt Ferencnek Ungváron, a bronzból készült alkotást az Ung-parti sétány fémkorlátján helyezték el, a Kárpátalja Megyei Filharmónia épülete mellett.
Mihajlo Kolodko ungvári szobrász alkotását Bacskai József ungvári magyar főkonzul és Pavlo Csucska, az ungvári városi tanács nemzetközi kapcsolatokkal és turizmussal foglalkozó bizottságának elnöke avatta fel. A diplomata köszönetet mondott a művésznek a munkáért – adta hírül csütörtökön a karpatalja.ma internetes hírportál.
Beszédében Pavlo Csucska hangsúlyozta, hogy Liszt Ferenc Ungvár számára olyan, mintha helyi lakos lett volna, aki járt-kelt a városban, majd ukrajnai látogatása után megírta a Mazeppa szimfonikus költeményt. Hozzátette: a csokoládéból készült ungvári Liszt-szobor Magyarországra került, ám bronz változata végleg Ungváron marad.
Tavaly decemberben, a Liszt-emlékév kárpátaljai rendezvénysorozatának lezárásaként Magyarország ungvári főkonzulátusa az Ungvár melletti Nagyláz (Veliki Lazi) községben állított mellszobrot a magyar zeneszerzőnek. Mihajlo Beleny ungvári szobrász alkotását a ruszin ajkú településen Liszt barátjának és zenésztársának, gróf Plotényi Nándornak az egykori kastélya előtt helyezték el.
És a gyurma-Bartók:
Frissítés: felhívták rá a figyelmemet, hogy a baklövést nemcsak a kultura.hu portál, hanem a kedvenc (de ezek szerint eléggé gyakran nem olvasott) Kárpáti Igaz Szó is elkövette:
És hogy további keserű poén is jusson a végére: a szobrot a fenti lap szerint felgyújtották: Liszt szobrocska – felavatva és felgyújtva
még nincsenek kommentek
Haza a mélyben
Egyáltalán nem gondolom azt, hogy egy 13 éves kárpátaljai gyereknek Ukrajnát a hazájának kellene tekintenie. Ám azt még kevésbé tartom egészségesnek, ha „Az én hazám” témáját úgy rajzolja meg, amint ezt a nemrégiben szervezett gyermekrajz-pályázat egyik beregszászi nyertese tette. Veszélyesnek és károsnak vélem, ha a szülők-oktatók ilyen szellemben nevelik a kárpátaljai magyar gyerekeket és súlyosan hibásnak tartom a zsűri döntését, hogy ezt a rajzot a díjazottak közé sorolta. A haza fogalma persze a kárpátaljai (és általában a külhoni) magyarok számára eléggé problematikus, de kellő realitásérzékkel, józan ítélőképességgel és némi bölcsességgel jó válaszok is adhatók a valóban kényes kérdésekre.
Felelős magatartású szülőnek-oktatónak nem szabad elősegítenie azt, hogy a gondjaira bízott tizenéves hamis (és káros) illúziókba kapaszkodjon. Három pillérre támaszkodó olyan identitás kiépítésében kell aktívan közreműködnie, amelyben azonos hangsúlyt kap a szülőföld és annak hagyományai iránti szeretet, a lakó-ország realitásának az elfogadása és az erős, korszerű magyarságtudat. E három tényező, ha nehezen is, de összeegyeztethető. Ám ha ehelyett az eszmélő emberkét a felnőtt az irredentizmus eszméivel oltja be, azaz olyan nézetekkel, amelyek lehetetlenné teszik az egészséges és az adott léthelyzetben használható magyarságtudat kialakulását, akkor a lehető legnagyobb kárt okozza mind a szemléletét most kialakító serdülőnek, mind annak a közösségnek, amelynek frusztrált, beilleszkedni képtelen, hamis valóságképpel viaskodó tagjaként képtelen lesz értelmesen és hasznosan megélni kisebbségi helyzetét. A hamis történelmi nosztalgia üres illúzióin ringatózó torz magyarságtudat mindenütt zsákutcákba vezet, de Ukrajna vaskos valóságával ütközve sérülésen és kudarcon kívül mást nem eredményezhet. Miközben megszakad a szívem a beregszászi templom köré egy rég elveszett, lassan száz éve mélyre süllyedt ország határait rajzoló tizenháromévesért, aközben dühöt érzek azokkal a felnőttekkel szemben, akik a teljesen hamis hazakép kialakulásáért felelősek.
(Igaz, mindezen olyan nagyon nem lenne szabad csodálkoznom: az elmúlt hónapokban a szülők generációjához tartozó kárpátaljai irodalmár és újságíró kollégáim közül ötöt (!) kellett kizárnom ismeretségi körömből a közösségi portálon. A beregszászi költőnő az EU-zászlót égető jobbikosok videóját népszerűsítette egyetértőleg; egy beregszászi lap vezető szerkesztője és egy író-költő-újságró meg éppen hogy ennek a pártnak a tagjaival fotózkodott látható büszkeséggel; a viski tollforgató elvakult nacionalizmusában az „oláhok, tótok és rácok” „kitenyésztéséről” beszélt; országos lapunk vezető munkatársa rendszeresen a leguszítóbb magyar internetes portál cikkeit osztotta meg cigányozó és zsidózó saját hozzászólásai kíséretében. Mindegyiküknek elmondtam, hogy az az eszmerendszer, amelyhez csatlakoztak, nem emeli fel a magyarságot, ellenkezőleg: a mélybe taszítja – ám ha a történelmi példáknak nem hisznek, nekem ugyan miért hinnének. És miért ne örvendeznének azon a rajzon, amely engem végtelenül szomorúvá tett.)
még nincsenek kommentek
Kárpátalja szétcsúszva
Aki e percben látogat a www.karpatalja.ma oldalra, a hírportál megszokott címoldala helyett furcsa kép fogadja:
Az mindenesetre jópofa, ahogy a TheWordNews alatt a munkácsi vár és az éppen újra meggyalázott vereckei honfoglalási emlékmű felsorakozik - utóbbi két példányban is.
Itt most következhetne egy kis eszmefuttatás magáról az emlékműről... Legutóbb a témában azt írtam, hogy ha meglennének Kárpátalján "egy megfelelő szociológia hatásvizsgálat feltételei (illetve létezne az erre irányuló igény), akkor egy alapos tanulmány szakszerű aprólékossággal feltárhatná, milyen társadalmi viszonyok és milyen politikai történések eredményezik a verecke körüli folyamatos botrányt, az emlékmű ellen felcsapó ukrán nacionalista indulatok milyen összefüggésben állnak a... jogi és pénzügyi tisztázatlansággal, az emlékmű mögött álló politikai és érdekvédelmi erők magatartásával, illetve azzal az átgondolatlan magyarországi nemzetstratégiával, amelynek biliárdasztalán a kárpátaljai magyarság golyóbisa a pártérdekek dákóitól lökdösve vergődik kiszámíthatatlan kényszerpályáján." (A vereckei botrányjő)
---------- az oldal hibáját nem sokkal észlelésem után kijavították --------
Lásd ezeket is:
Kárpátalja honlap - Kárpátalja blog
Költő születik
„Arra pontosan nem emlékszem, mikor született az első rigmus, viszont az apropójára igen. Azon a napon a Trianon című dokumentumfilmet néztem meg, melyben sok vers elhangzik. Miután véget ért, leültem az íróasztalomhoz, és elsőre hat verset írtam. Mind a film témájához kapcsolódott. Ma azokat már nem nevezném versnek, inkább prózai művek verses formában.”
Egy nyelven írnak
Nemzeti ünnepünkre készülve ukrán nyelvű levelezésbe kezdett egymással a két kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezet első embere.
Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke és Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség első embere között barátinak nagy-nagy jóindulattal sem nevezhető a viszony. Ám az mégis meglepő, hogy a KMKSZ szócsövének számító Kárpátalja című hetilap 2012. március 9-i számának második oldalán az olvasható, hogy Gajdos (aki nemcsak az UMDSZ vezetője, hanem egyben Beregszász polgármestere is) UKRÁN NYELVŰ levélben válaszolt Kovács azon levelére, melyben a KMKSZ a március 15-i beregszászi megemlékezés idejére a beregszászi Petőfi-szobor környékére kért területfoglalási engedélyt.
Az is érdekes azonban, hogy az UMDSZ-harsona igazi Kárpáti Igaz Szó című újság március 13-i számának 2. oldalán arról tudósított: az UMDSZ-vezér polgármester azért írt államnyelven válaszlevelet a KMKSZ első emberének, mert az eleve ukrán nyelvű levélben fordult hozzá.
Azt eddig is tudtuk, hogy Kovács és Gajdos "nem egy nyelven beszélnek" (lásd az "egy nyelven/nyelvet beszél valakivel" szólás jelentését: egyetért valakivel, azonosak az érdekeik).
Talán azt kellene értékelnünk, hogy legalább egy nyelven írnak?
Constans Siverick
(vendégszerző)
1 komment
Mezőgazda - inkognitóban
Korábban már írtunk arról a sajátos jelenségről, hogy a kárpátaljai lapok magyarországi közvetítéssel veszik át egymástól az anyagokat. Önmagában is furcsa, ha mondjuk egymáshoz földrajzilag is igen közel eső két beregszászi lap egy budapesti hírportálon keresztül vesz át egymástól cikkeket, még furcsább, ha nem az elsődleges, hanem a másodlagos forrást tüntetik fel. Ha meg zavaró torzulás is történik, akkor joggal bosszankodhatunk.
Most a következő történt. A kárpátinfó.net közzéteszi egy Bereg-vidéki, nevezetesen borzsovai mezőgazda írását. A cikk alatt, ahogy kell, ott a szerző neve + illetősége. Ezt pár nappal később átveszi a Kitekintő. A közlés korrekt, a cikk fölött ott áll, hogy Kárpátinfo.net - Horváth Béla. Hogy Borzsova lemaradt - hát istenem...
Másnap azonban a cikk visszakerül Beregszászba, nevezetesen a Kárpátalja.ma portál oldalára, ahol forrásként nem a varosbéli testvérlapot, hanem a Kitekintőt jelölik meg - Horváth Béla neve pedig sehol sem szerepel a közlésben. Ami nem csupán a szerzői jogokat és az átvétel etikusságát érinti, hanem az olvasóból is értetlenséget vált ki, lévén írását a szerző egyes szám első személyben írta: "Én abból a korosztályból való vagyok – hetven rég elmúltam –, hogy még nagyon jól emlékszem rá, milyen volt a kolhozrendszer első néhány éve." Aki csupán a Kárpátalja.ma oldaláról tájékozódik, nem tudhatja meg, ki az az "én". (A mondat felépítéséről és a benne szereplő hogy megfelelőségéről itt most ne essék szó.)
Így kényszerül inkognitóba egy mezőgazda, mialatt az egyik beregszászi utcából átsétál egy másikba. Igaz, közben módja volt Budapesten is kitekinteni.
még nincsenek kommentek
Egyik szebb, mint a másik
Ez egy leendő könyv borítótervéből készített emléklap. Szép lesz a könyv, ugye?
Ez pedig Kárpátalja most elkészült logója - ezentúl viszontláthatjuk kitűzőkön, zászlókon, naptárakon:
Mondják, ízlésekről és pofonokról nem érdemes vitatkozni. Annyi azonban bizonyos, hogy a fenti kínálatot elnézve én inkább a pofont választom.
Elvtársak, itt a vége!
A Szolidaritás mozgalom akciójához virtuálisan csatlakozva magam is gúnycédulával illetem a demokráciát megcsúfoló és a magyarságot vesztébe vezető miniszterelnököt.
Lásd még: Elvtársak, itt a vége • Elvtársak, itt a vége • Elvtársak, itt a vége • Elvtársak, itt a vége • Elvtársak, itt a vége • Lemondott Orbán Viktor • Lemondott Orbán Vilktor • Orbán Viktor lemondott • Orbán Viktor lemondott • Orbán Viktor lemondása •
Egyébként pedig:
még nincsenek kommentek
Akit, amely
Úgy tűnik, az eddig általam méltatlanul hanyagolt, Dupka György vezette Kárpátaljai Magyar Művelődési (!) Intézet honlapja igazi kincsesbányája a nyelvi képtelenségeknek. Most csupán a címlap első két hírét olvastam el - és mindkétszer nyerítve felkacagtam, ami egy viperától nem akármilyen teljesítmény. Nézzük csak:
Hogy mi a súlyos baj ezekkel a visszautalásokkal, azt nem magyarázom el: félő, aki így fogalmaz, úgysem értené.
Magyar szervezetek Kárpátalján
Magát megnevezni nem kívánó beregszászi levelezőtársam névtelen közlésre kért: jelentessem meg az interneten véleményét a 168 Óra cikkéről (Ki a magyar Kárpátalján?). Szövege eléggé hosszú, így csak az érdemi részt emelem ki belőle, és egy kicsit azt is megszerkesztettem, főleg nyelvileg. A dolog lényege a következő:
Dunda György "ungvári tudósítása" plasztikusan mutatja be azt a helyzetet, amely a kárpátaljai magyarság körében azért alakult ki, mert "A magyar kormány megfosztotta az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség több mint húszezres tagságát a kedvezményes anyaországi vízum megszerzésének a lehetőségétől". Ez így nem igaz. Nem a tagságtól vonták meg a lehetőséget, hanem az UMDSZ-től vonták meg a kedvezményes vízumszerzéshez szükséges garancialevelek kiadásának a jogát. Emiatt az UMDSZ-tagoknak az erre egyedül jogosult KMKSZ-hez kell fordulniuk, és a KMKSZ - állítja a cikk és a benne megszólalók - ezt gyakran megtagadja, illetve az igénylők számára megalázó feltételekhez köti. Kétségtelen, hogy a KMKSZ visszaél monopolhelyzetével, de itt Beregszászban tudunk igen sok konkrét ellenpéldáról, és egyáltalán nem mondható, hogy az UMDSZ-től a magyar kormány teljesen alaptalanul vette el a jogot. Bizony, voltak visszaélések. A cikk éppen ezért torzít, egyoldalúan és a KMKSZ iránt rosszindulattal mutatja be a helyzetet. Érthető: a szerző aktív UMDSZ-es, tagja az országos tanácsnak és főszerkesztő-helyettese az UMDSZ szócsövéül szolgáló lapnak (Kárpáti Igaz Szó).
Baráti körömben általános vélekedés, hogy bár a Kovács Miklós vezette kulturális szövetség visszaél a Fidesz hatalomra jutásával kialakult kedvezményezett helyzetével, de ugyan ki ne tudná, hogy a szocialista vezetés idején viszont a Gajdos István elnöksége alatt álló UMDSZ húzott hasznot a saját kiemelt helyzetéből, s ki ne tudná azt is, hogy az elnök érdekszférájába nem-magyar üzleti és pártkapcsolatok is bőven beletartoznak.
Eddig a levél (vagy "ellencikk"?) érdemi része. A magam részéről ennyit fűznék hozzá:
Kétségtelen, hogy a két szervezet a saját szemétdombnyi hatalma gyakorlásában és az anyagi haszonelvűség érvényesítésében egyaránt önérdekűen működik. Ha az UMDSZ számomra mégis szimpatikusabb egy fokkal, az csak azért van, mert a ukrajnai üzleti és pártérdekekkel való összefonódást még mindig bocsánatosabb bűnnek gondolom, mint a KMKSZ működését jellemző magyarkodó populista demagógiát és ideológiai alapú diszkriminációt.
Dupka György újabb szélhámossága
A Dupka vezette Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet honlapján jelenleg balra az első link ez: Balla Pál. A megnyíló oldal a festőművész életrajzi adatait és pályáját lenne hivatott adatszerűen összefoglalni. A szöveg két súlyos tárgyi tévedéssel indul:
A bemutató nem tudja, hogy kit mutat be, Balla Pál ugyanis semmilyen szín alatt nem mondható irodalomtörténésznek, ilyesmivel egyáltalán nem foglalkozott. Művészettörténész sem volt, még ha írt is e tárgyú cikkeket, s ezek okán mondjuk művészeti szakírónak esetleg nevezhető is lenne. Elsősorban azonban természetesen festő volt (mint ez aztán a cikk folytatásában lényegében ki is derül), ám ezt a titulust itt nem kapja meg, holott a forrásként feltüntetett portál megfelelő oldalán persze helyesen szerepel.
Egy bemutató életrajzban elég súlyos hiba azt sem tudni, hogy Balla László nem az öccse, hanem a bátyja volt Pálnak.
A megfogalmazás egyéb sutaságaira és nyelvi pongyolaságaira („a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tartott előadásokat”; Boksay helyett Boksai...) most ne térjünk ki, de az talán említést érdemel, hogy a nemrégiben, azaz bő két évvel Balla Pál halála után felkerült anyag ugyan indító soraiban tartalmazza a festő halálának a dátumát, de a cikk végig úgy tárgyalja, mint élő személyt.
Egy korábbi hírből olyasmit olvastam ki, hogy Dupka maga is művészettörténészi babérokra pályázik. Gondolom, ez az újabb áldásos tevékenysége valószínűleg abból fog állni, hogy saját kiadójával kiadatja a kárpátaljai művészeknek a fent látható alapossággal összeállított életrajzi gyűjteményét.
Mindebben persze nem egyedül Dupka a hibás, hanem mindazok, akik több mint két évtizede tartó szellemi ámokfutását elfogadják, mi több, támogatják. Ha hinném, hogy átkom megfogan, azt kívánnám mindannyiuknak: az ő életrajzukat is Dupka György írja meg!
------
Frissítés: a szócikket a viperasziszegés hatására pár nap elteltével javították, az életrajzi rész bugyutaságait kihagyták. Lásd az alábbi kommenteket is.
Az intézet honlapján azonban, úgy tűnik, akadnak egyéb furcsaságok is.
Posztumusz
Pusztán kegyeleti okokból is illenék elkerülni az ilyen lapszusokat. (Mivel MTI-anyagról van szó, a hibaforrás az ő házuk táján keresendő) (forrás):
még nincsenek kommentek
Puskával kardozni
Kész csuda, hogy tűzfegyverrel odaengedték a vívók közé :)
még nincsenek kommentek
Első alapító?
A megfogalmazás azt sugallja, mintha a szervezetnek lett volna második, harmadik alapító elnöke is, holott persze nem; a vessző hiányzik csupán. A címből meg a kötőjel. Kárpótlásul a szövegben már ott egy kétszeres hosszúságú: ez viszont gondolatjel (nagykötőjel) - így sem helyes. Fodó egyébként magyar nyelvet is oktatott az egyetemen, kényes volt diákjai helyesírására; a KMKSZ részéről esett sok egyéb sérelme mellett most joggal esne zokon neki ez a pár baki. (forrás) (uez picit másként, nagykötőjel nélkül a főiskola honlapján)
A bolyongó agy
Ez olyan szép, hogy kommentálni sem kell:
(forrás)
még nincsenek kommentek
A himnusz körbejár és Nonszenszfaluba érkezik
- avagy forrásmegjelölés, oh!
A Kárpátalja c. hetilap online oldalán megjelenik egy cikk: Csak a KMKSZ-frakció szavazott a magyar himnusz védelmében. Ezt - a forrás megjelölésével - átveszi a Kárpátinfó c. hírportál: Csak a KMKSZ-frakció szavazott a magyar himnusz védelmében. A Kitekintő c. portál nem az elsődleges forrásból, hanem a Kárpátinfóból veszi át a cikket (utóbbit jelöli meg forrásnak), de megváltoztatja a címét (a nem-kárpátaljai olvasói igényeknek megfelelően): Nem lesz magyar himnusz Kárpátalján. Innen aztán visszaveszi a Kárpátalja.ma - nem az elsődleges (Kárpátalja online), nem a másodlagos (Kárpátinfó), hanem a harmadlagos (Kitekintő) közlést jelöli meg forráshelyül: Nem lesz magyar himnusz Kárpátalján. Végül aztán egy kárpátaljai blogger már a negyedik közlés helyét adja meg forrásul, amikor új címmel ellátva átveszi a cikket: Zászló, turul, himnusz - mi következik ezután?....avagy ukrán nacionalisták aggodalma.
Ez utóbbi webhely sajátsága az, hogy a blog tulajdonosa szerint saját kárpátaljai lakhelye Magyarországon van („Bótrágy, Kárpátalja, Hungary”), továbbá pedig „Kárpátalja nem Ukrajna”. Ebből kiindulva igazán nem csodálkozhatunk azon, ha egy kárpátaljai hír Magyarországot megjárva végül egy ilyen nonszenszfaluba érkezik.
(Arról ne is essék szó, hogy a Kárpátalja hová nem tartozását kijelölő állítás előtti mondatot legalább háromszor kell elolvasni, míg az ember rájön, hogy egy fölös vessző teszi érthetetlenné.)
És még egy gyöngyszem ugyanerről a blogról. Ha majd átveszik a hírt, az már arról fog szólni, hogy az ukrán iskolában irtják a magyar gyerekeket:
Azok a szép áramszünetek
Ha példaszöveget keresnék annak illusztrálására, milyen a közhelyes gondolkodás, jól megfelelne a célra az a cikk, amelyből az alábbi idézet való. Hogy ide citálom, azt azonban más miatt teszem. A kedves sajtóhiba még hagyján (miért használ idegen szavakat, aki nem ismeri helyesírásukat? hol volt a korrektor, olvasószerkesztő?), ami igazából felkeltette a figyelmemet, az a nyomorúság romantikája iránti nosztalgia. Nem gondoltam volna, hogy akad, aki effajta elfogódottsággal emlékezik a hosszú áramszünetekre.
még nincsenek kommentek
Fontos kárpátaljai esemény
Úgy tűnik, azzal az élcemmel, hogy Nemzeti Holdfogyatkozást hirdettem, nem is túloztam sokat, ugyanis egyik portálunk kárpátaljai eseményként tette közzé a hírt...
Erről a régi anekdota is eszembe jut: állítólag a török kormány nehezményezte, amiért az örmény címerben benne van az Ararát, holott az nincs Örményország területén, csak látszik onnan. Az örmények válaszoltak: a török címerben meg ott van a félhold, holott az nincs Törökország területén, csak látszik onnan.
Akárcsak Kárpátaljáról a holdfogyatkozás.
----
Frissítés délután: bár egy igen bölcs kárpátaljai újságíró szerint bizonyos (ukrajnai) szempontból jó volt ez cím, a portál egy idő után javította (remélem, hogy az én hatásomra…), kivette a címből Kárpátalját. Érdekességként viszont a cikk linkjében benne maradt… A Google egy ideig persze még őrzi a helyi érdekű holdfogyatkozás nyomát:
A szavazás lezárul
Még egy napig lehet szavazni: Milyen orientációjú a Kárpáti Igaz szó? - szocdem? / nagyjából baloldali? / olyan, amilyen Gajdos? / félig-meddig szűz? / semleges? / jobboldali? -- >> ITT SZAVAZHAT! <<
még nincsenek kommentek
Erzsike néni és Trianon
Mélyenszántó irodalmtörténészi megnyilvánulás:
